Sétáljunk ki a Soroksári út 48 szám alatti „Hungária Malomudvar” irodaházból a főkapun és induljunk el a Duna-part irányába. Átvágva a Bajor Gizi parkon a Gizella sétányra jutunk.
Most akkor hunyjuk le a szemünket és repítsük vissza magunkat az 1800-as évekbe!
Megvan? Akkor nézzünk egy kicsit körül a Dunán! A Duna, Pest városától délre eső partvonalán, hajómalmok láthatók, melyek általában a parthoz közel, vagy a folyómeder közepén a sodrással vannak lehorgonyozva a vízfolyással szemben. Ezen a folyószakaszon akár több tucatot is láthatunk.
Nem is csoda, hiszen a XIX. század második feléig általános volt, hogy vízimalmokkal őrölték a gabonát. Működésükhöz alkalmas területnek bizonyult a Rákos-árok dunai torkolata és annak környéke, amely a mai Boráros tér közelében kapcsolódott a folyó főmedréhez. Az 1840-es és 1850-es évekből származó ház- és telekjegyzékek alapján tudjuk, hogy Ferencváros lakói között nagy számban éltek vízimolnárok, hajómalmot működtető polgárok.
Ugorjunk most egy kicsit előre az időben az 1865-as évre! Ha visszafordulunk a Soroksári út felé, láthatjuk az új Concordia gőzmalom impozáns épületét. A Concordia Gőzmalom Részvénytársaságot ötszázezer forint alaptőke bevonásával pesti kereskedők alapították 1865-ben, a gyárat pedig a mai Soroksári út 24. szám alatt állították üzembe. A Concordia az 1870-es években 840 ezer métermázsa teljesítőképességével Budapest legnagyobb gőzmalma volt. A közel 350 munkást foglalkoztató üzem búzalisztet, darát és korpát készített.
A XIX. században a malmok uralták a Duna-parti látképet: négy-öt emeletes téglaépületek, silók, magasba nyúló, füstölő tornyok. A gőzmalmoknak viszonylag nagy volt a vízigénye, részben ezért is épült mind a Duna mellett, de a folyó a gabona és a liszt szállítását is megkönnyítette, úgyhogy nem véletlen, hogy a Ferencvárosban, a Soroksári úton szép számmal épültek fel nagy malmok.
A Concordia után a Gizella és a Hungária malom épületei is felépültek. A legutolsóként épült ferencvárosi malom a Hungária, amely 1893-ban 100 munkással kezdte meg a termelést.
Az árpagyöngy és köleskása készítésével foglalkozó üzem elnevezése működése alatt többször is változott. Története során két alkalommal is leégett, először 1909. november 3-án, majd 1944. októberében, amikor egy gyújtóbomba találta el a telep egyik épületét.
Az államosítás után, 1950-ben a Budapesti Hántoló Malom Nemzeti Vállalat nevet kapta. Ebben az időszakban 305 munkást foglalkoztatott a malom, amelyben napi 65 tonna hántolmányt készítettek. A második világháborúban lebombázott épület helyén pedig új rizshántolót építettek. A klasszikus malomipari tevékenység 1963-ban megszűnt.
Sétáljunk vissza a jelenbe a „Hungária Malomudvar” főbejáratához. Rápillantva az épületegyüttesre – az előző gondolatok alapján – láthatjuk, hogy egy igazi, pesti ipar-történeti helyszínen vagyunk!
– gp. –
